A XX. század közepétől a fogyasztás növelése határozza meg a gazdaságot. Az az ország, ahol magas a GDP, ott az állampolgárok sokat költekeznek, tehát „pörög” a gazdaság. Az a cég, amelynek sikerül eladásait növelnie, több bevételre tesz szert. Persze, a helyzet sokkalta komplexebb, de a lényeg az, hogy gyerekkorunk óta szívjuk magunkba a növekedés filozófiáját.

Azonban mióta a környezetvédők (és sok közgazdász is) megkongatták a vészharangot a bolygó és az emberiség jövője iránt érzett aggodalmukban, a kép kissé árnyaltabbá vált: a végtelen növekedés ugyanis nem valósulhat meg egy véges területű bolygón!

A gazdaságot napjainkban is a fogyasztói igények kiszolgálása mozgatja, azonban egyre hangosabb azok hangja, akik a felesleges termékek és az ezekből rövid idő alatt keletkező hulladék mennyiségének kezelhetetlenségére hívják fel a figyelmet.
Pedig E. F. Schumacher óta tudjuk, hogy „A kicsi szép”. Korszakalkotó műve már az 1970-es évek elején arra hívta fel a figyelmet, hogy a Föld nyersanyagforrásai a növekvő populáció igényeit nem fogják tudni kielégíteni, néhány évtized alatt feléljük azokat. Már akkor mértékletességre intett és arra, hogy tudjunk különbséget tenni a képzelt igényeink és a valós szükségleteink között. Például az igényünk az, hogy eljussunk A pontból B pontba, lehetőleg minél gyorsabban. Ezt megtehetjük a közösségi közlekedés eszközeivel vagy saját autóval (még akkor is, ha a dugóban töltjük az időnket, miközben a kötött pályán közlekedő villamos elsuhan mellettünk). A birtoklás a kulcsszó, amikor fogyasztásról beszélünk, ez az, ami miatt olyan sokan a fogyasztók érzelmeire ható reklámok csapdájába kerülnek. Számos tanulmány rámutatott már arra, hogy különösen a volt szocialista blokk országaiban ragaszkodik a lakosság a saját lakás, saját autó ideájához. Hiszen azt látták nagyszüleiktől, szüleiktől, hogy az az életcéljuk, hogy ezeket az akkoriban luxusnak számító dolgokat birtokolhassák. Ezért dolgoztak, és amikor megszerezték, boldogan dőltek hátra. Míg a nyugat-európai országokban sokan albérletben élik le az életüket és nincs saját gépjárművük, vagy megosztva használnak egyet, addig nálunk csak az utóbbi 2-3 évben kezdtek elterjedni ezek a megoldások (MOL Limo, GreenGo, E-mobi, Lime) és ezek is inkább csak a fiatalok körében. A saját lakás, saját autó a mai napig azt jelzi, hogy az illető elért egy szintet már az életében. Státuszszimbólumok ezek, amelyekről, ha le kell mondaniuk, az visszaesésnek számít a társadalmi ranglétrán.

Pedig a lemondás lesz a következő trend, amire a világnak át kell állnia és addig jó, amíg ez önkéntes és nem kötelező.

A klímaválság az ajtónkon kopogtat, a klímakutatók, ökológusok és klímapolitikával foglalkozók azt mondják az utolsó órában vagyunk, hogy még változtatni tudjunk a negatív folyamatokon. Ehhez azonban vissza kell fognunk a fogyasztásunk mértékét, és nemcsak a gyártó vállalatokét, nemcsak a nagy kibocsátókét, hanem minden egyes személyét is.

A lemondás nem nehéz, ha tudjuk mi az, amit kockáztatunk azzal, ha nem tesszük meg.

Jó példa erre a Black Friday és az ugyanazon a napon tartott Ne vásárolj semmit! nap.

Előbbi az Egyesült Államokból indult kezdeményezés, amit évtizedek óta november utolsó péntekén tartanak. Ilyenkor a boltok hatalmas kedvezményekkel várják a vásárlókat. És miért épp ekkor tartják? Ez egyfajta készletkisöprés a karácsony előtti időszakra készülve.

Ma már Európában is elterjedt és nem is lenne vele gond, ha az emberek ilyenkor szereznék be azokat a nagy értékű háztartási berendezéseket (pl. bútorok, hűtő, mosógép), amire egész évben gyűjtöttek és valóban szükségük is van rá, mert mondjuk az előző tönkrement. Azonban látjuk, hogy ezekben a napokban (mert néhány éve már sok üzlet Black Friday hetet tart) a legbugyutább dolog is elkél, az akció egyszerűen mágnesként vonzza az embereket, a leértékelés akkor is vásárlásra csábít, ha épp semmi szükségünk az adott termékre. Persze, mondhatjuk, hogy ez is egyfajta marketing, reklám, nincs ebben semmi káros. Ugyanakkor nem árt tudni, hogy szinte minden évben halálos áldozatokkal jár az őrjöngő tömeg tülekedése, a tömegverekedésbe torkolló vásárlási láz.

A Black Friday a pazarló, felhalmozó, mindenen áttaposó, érzéketlen társadalom szimbólumává vált a fenntarthatóbb világért dolgozók körében. Veszélyeit időben felismerték a Ne vásárolj semmit! nap meghirdetői, akiknek céljuk – szembemenve a Black Friday őrületével –, hogy a pazarlás csökkentésére, a valós szükségletek kielégítésére hívják fel az emberek figyelmét. Természetesen ezen a napon is lehet élelmiszert, vonaljegyet vásárolni, de nem szabad a csalogató reklámok, az „egyet fizet kettőt vihet” akcióknak bedőlni. Ráadásul ismerjük a bölcs mondást, miszerint „olcsó húsnak híg a leve”. Azaz ami olcsó, az gyakran nem jó minőségű, hamar elromlik, eltörik és vélhetően nem fenntartható forrásból származnak az alkotóelemei vagy nem lehet azokat újrahasznosítani.

Igaz, a Black Friday és a Ne vásárolj semmit! nap is csupán egy a 365-ből. De ahogy oly sok minden a fenntarthatóság útján, úgy ez is a mi döntésünkön múlik. Ha sokan csábulnak el, akkor várhatóan sok-sok tonna szeméttel nőnek a hulladéklerakók, ami elkerülhető lett volna, tudatosabb, átgondoltabb vásárlással.

November utolsó péntekje már mögöttünk van. Kérjük, hogy olvasóink tekintsenek vissza a múlt hétre, és gondolják át, mit vásároltak valamilyen akció keretében. Ha semmit, veregessék képzeletben vállon magukat. Ha viszont néhány kevésbé fontos dolog is a valós vagy online bevásárlókosárba került, akkor van egy jó hírem: a közelgő karácsonyi vásárlási láznál gyakorolhatják az önmérsékletet! Sokszor – különösen a COVID-dal terhelt időszakban – nincs annál nagyobb ajándék, ha végre a szeretteink körében tölthetjük az időnket. Ehhez pedig nincs szükség drága ajándékokra, csak odafigyelésre, türelemre és megnyugvásra.

Doró Viki írása