A december az év legváltozatosabb hónapja. Az első felét a munkahelyekre ilyenkor jellemző kapkodás uralja: az év végi zárás miatti erőltetett menet, a futó projektek, elvarratlan szálak megnyugtató lezárása. A magánéletben az ajándékok beszerzése, az egyre növekvő hétvégi (bevásárló) tömeg okoz stresszt. A közös bennük az érzés, hogy kifutunk az időből.

Aztán a hónap második felében az ünnepet átható néhány napnyi béke, majd a rokonlátogatások, a gyerekek szünidei „szórakoztatása” veszi át a főszerepet. Nem kevesebb, csak más típusú stressz ér minket.

A 2024-es év egészére jellemző volt a változékonyság. Az ország gazdasága nem erősödött, az emberek vásárlókedve nem nőtt, a cégeket is óvatosság jellemezte, a fejlesztésre szánt keretek inkább biztonsági tartalékká váltak. A szomszédunkban zajló háború még mindig tart.

A biztonság érzése elveszett, miközben kevés dologra vágyunk ennél jobban.

A globális éghajlatváltozás talán még sosem mutatta meg ennyire az erejét, mint 2024-ben.  A Meteorológiai Világszervezet (WMO) szerint az idei év rekord meleg lesz, miután a globális havi átlaghőmérsékletek tartósan magasak (2024. január-szeptemberi globális átlaghőmérséklet 1,54 (±0,13)°C-kal az iparosodás előtti szint felett volt). A 2015–2024 közötti időszak lesz az eddigi legmelegebb tíz év; a gleccserek jégvesztesége, a tengerszint emelkedése és az óceánok felmelegedése felgyorsult; a szélsőséges időjárás pedig világszerte pusztítást végez az emberi közösségekben és a gazdasági rendszereket is sújtja. A legkeményebben a kiszolgáltatottak szenvedik meg, mint ahogy erről előző – COP29 klímakonferenciával foglalkozó – cikkünkben részletesen írtunk.

A rekordokat döntő esőzések és áradások, az erősödő trópusi ciklonok, a halálos hőség, a könyörtelen szárazság és a tomboló erdőtüzek, amelyeket idén a világ különböző részein láttunk, sajnos nem egy amerikai sci-fi film sötét jövőképe, hanem az új valóság.

És mindezek nemcsak tőlünk távol eső helyeken zajlottak, hanem itt, Európában is. Gondoljunk csak a szeptemberi dunai árvízre, vagy épp az október végi, a spanyolországi Valencia régiót sújtó heves esőzésre és árvízre. Nemcsak anyagi károkat okoztak ezek a katasztrófák, de számos emberéletet is követeltek.

A globálishoz hasonlóan Magyarországon is megdőlhet a 2023-as évi középhőmérséklet rekord. A februári anomália (1981 óta nem volt ilyen meleg februárban) is kimagasló volt, de a rekord meleg júliussal és a második legmelegebb augusztussal már biztosan a legmelegebb nyár volt az idei 1901 óta. Októberben csökkent először az év folyamán 1°C alá az 1991–2020-as éghajlati normáltól vett eltérés.

Ijesztő számba venni, hogy miután a téli hónapokban még árvíz ellen kellett védekezni (márciusig 7 árhullám vonult le a Tiszán), addig nyáron súlyos aszállyal kellett megküzdenie a mezőgazdaságnak.

Annak ellenére, hogy ezeket a drasztikus változásokat már a saját bőrünkön érezzük, még  mindig vannak, akik abba kapaszkodnak, hogy korábban is voltak szélsőséges időjárási jelenségek. Ez igaz. Azonban ezek nem egy éven – vagy akár néhány hónapon – belül váltották egymást.

A jövőnk – vagy még inkább gyermekeink jövője – egy élhető Földön egyre kevésbé tűnik elérhetőnek. Az üvegházhatású gázok mennyisége 2023-hoz hasonlóan idén is nőtt, azaz az éghajlatváltozás sebességét nem sikerült lassítani, sőt...

Ugyanakkor reményt kelthet, hogy a felvázolt globális trendeket ma már nemcsak a klímakutatók, ökológusok látják, hanem a világ nagyvállalatai, az országok döntéshozói, a nemzetközi szervezetek vezetői és a magánszemélyek is. A lakhelyünk közös, a jövőért érzett felelősségben is osztoznunk kell.

Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy hátra dőljünk „már úgyis minden mindegy” alapon! A jövőben ugyanis az a legjobb, hogy ismeretlen. Készülhetnek jövőforgatókönyvek, de senki nem tudhatja biztosan, hogy mi fog történni. És amíg módunkban áll változtatni rajta, jobb, élhetőbb irányba alakítani, addig kötelességünk ezért tenni!

A megújuló energia széles körű alkalmazása, és főként a megtermelt energia tárolása az energiaellátást stabilizálná, a környezetbarát közlekedési módok előnyben részesítése városaink légszennyezettségét javítaná, az ökológiai gazdálkodás támogatása egészségesebb zöldség- és gyümölcstermesztést eredményezne. Mindezek együttesen nemcsak a környezetnek, hanem az emberiség fizikai és mentális állapotának is jót tennének. Csökkennének a betegségek, kevesebb ember esne ki a munkából, kevesebbet kellene a betegségek gyógyítására költeni.

A felvillantott környezetbarát megoldások már léteznek. A legtöbb alternatíva már elérhető. Rajtunk, magánszemélyeken is múlik, hogy vásárlásaink során mi mellett tesszük le a voksunkat, melyik megoldást támogatjuk a pénzünkkel: a környezetre nézve károsat vagy kedvezőt. Tisztában vagyunk vele, hogy ez a kérdés nem ennyire fekete vagy fehér. De amíg mérlegre tesszük a pro és kontra érveket, addig a homokórából lassan az utolsó homokszem is lepereg.

Ilyenkor, decemberben, karácsony közeledtével a hit is felerősödik bennünk – akár vallásosak vagyunk, akár nem. Hinni szeretnénk abban, hogy mindaz, amit az emberiség eddig elért, a tudás, amit birtokolni van szerencsénk egy jobb, tisztább, kényelmesebb, élhetőbb világrend felé visz minket. Hogy a káosz, a bizonytalanság csak egy átmeneti állapot.
Az eddig járt utat ismerjük, és látjuk, hogy merre vezet. Itt az idő új utakra térni. Nincs vesztenivalónk, ellenben sokat nyerhetünk.

Ezzel a hittel és reménnyel felvértezve kívánok a Zábrák Kft. nevében boldog karácsonyt és egy fenntarthatóbb 2025-ös esztendőt!