A vizek és talajok szennyezéséről, az azzal járó negatív hatásokról napjainkban egyre több szó esik. Nemcsak a média követi fokozott figyelemmel a témát, de egyre több kutatás vizsgálja világszerte a fizikai és kémiai szennyezések különböző formáit, amelyek élővizeinket és ártereinket érik. Mit tehetünk mi azért, hogy a szennyezést csökkentsük?

A választ túl egyszerű lenne elintézni azzal, hogy ne szemeteljünk, hiszen e sorok olvasói bizonyára nem tartoznak az illegális hulladékelhelyezők közé. Az első és legfontosabb dolog, amit magánszemélyként megtehetünk, hogy tájékozódunk. Szerencsére ma már számos hazai és nemzetközi kutatóintézet és cég foglalkozik a folyóvizekben, tengerekben felgyűlt hulladékok és kémiai anyagok vizsgálatával, eredményeik publikusak. Néhány év leforgása alatt a mikroműanyag fogalma berobbant a köztudatba és mára jelentős szakirodalma lett. Magyarországon is több kutatás folyt már, amelyek között akadt, amelyik a folyóvizeinkben mérte meg a mikroműanyag-koncentrációt, míg egy másik az édesvízi halak belső szerveiben kialakult változásokat vizsgálta meg. Sajnos a helyzet elkeserítő, még az Ipolyban is mértek mikroműanyagot, pedig jelentős része nemzeti parki területen halad át (és nem iparin, mint pl. a rekorder Dráva). De Németországban palackozott sörben, vagy épp ivóvízben is kimutatták már a jelenlétét.

Az ártéri talajban, tekintve, hogy a partfalba ékelődött PET-palackok az évek alatt – az árvizek alkalmával érkező hordalék miatt – egyre mélyebb talajrétegbe kerülnek, szintén megtalálható. A talajból pedig már könnyedén bekerülhet a talajvízbe is, így a folyómenti mezőgazdasági területeken is megjelenhet.

Mit tehetünk annak elkerülése érdekében, hogy az ételeinken keresztül önmagunkat szennyezzük? Megakadályozhatjuk, hogy a hulladék a vízbe/vízpartra jusson. Ehhez azonban érdemes tudnunk, hogy folyóvizeink 90%-a nem Magyarországon ered, csupán átfolyik rajtunk, ezért nagyban függünk a felvízi országok hulladékgazdálkodási rendszereinek hatékonyságától és a lakosság környezettudatosságától. Második legnagyobb folyónkon, a Tiszán e tekintetben sajnos rossz a helyzet. És ez elmondható a mellékfolyóiról is, a Bodrogról, a Szamosról vagy éppen a Marosról. Általában véve a keleti szomszédainktól érkező folyóvizeink igen rossz állapotban vannak. Természetesen ezzel nem szeretném felmenteni a szemetelő honfitársainkat, mert sajnos a települések közelében érezhetően több a hulladék, de a jelentős része kétségtelenül határainkon túlról érkezik.

Ha nem tudjuk megakadályozni az átjutást, hogyan érhetjük el azt, hogy ne jusson messzebbre, ne érje el a Dunát és általa a Fekete-tengert? Az Országos Vízügyi Főigazgatóság Tisza menti igazgatóságai (FETIVIZIG, KÖTIVIZIG, ATIVIZIG) sokat tesznek azért, hogy az érkező hulladékot feltartóztassák. Jó példa erre a Kiskörei Vízlépcső, amely képes gátat szabni a szennyezésnek – egy bizonyos vízmagasság eléréséig. Amint árvíz alkalmával a műtárgy veszélybe kerül, a vízzel és uszadékkal együtt a hulladékot is kénytelenek elengedni. Azonban ha nem érkezik jelentős árvíz, a KÖTIVIZIG munkatársai letermelik – hajóról, markolókkal – a felgyülemlett katrét és szétválogatják uszadékfára és hulladékra. Azonban a tiszta víznek csak rövid ideig örülhetnek, a hulladék gyorsan újratermelődik.

A Tisza megtisztítására vállalkozott 11 évvel ezelőtt a PET Kupa is, amely egy játékos versenynek „álcázza” a szemétszedést. A csel működik, hiszen ma már évente 5 versenyt tartanak nemcsak a Tiszán, hanem a Tisza-tavon, a Bodrogon és a Maroson is. A nyertes csapat – amely a legtöbb hulladéktól mentesítette a folyót – egy folyami hulladékból készült valódi PET Kupával távozhat és a PET Kalóz titulus büszke viselője lehet.

A Zábrák Kft. csapata tavaly vett részt először a tisza-tavi megmérettetésen és nem is volt kérdés számunkra, hogy idén újból belevágunk. A bemelegítő első év után most magasabbra tettük a lécet és kicsi, ám ütőképes csapatunkkal végig magabiztosan az élbolyban voltunk.

Aki nem járt még PET Kupán, az nem tudhatja, hogy a küzdelem nemcsak a csapatok között zajlik, vagy épp a hulladékkal, hanem bizony a rekkenő hőséggel, a szúnyograjjal és a méteres csalánokkal is! Idén szerencsénk volt, végig kellemes nyári időben evezhettünk. Anyahajónkhoz 3 kenu is tartozott, ezekkel rajzottak ki kollégáink portyázni, azaz az ártérbe szemetet szedni, míg a hajón maradt legénység bőszen szelektálta a leadott zsákokat. Ugyanis a szétválogatott, kupaktalanított, laposra taposott zsákok több Petákot (ezt gyűjtik a PET Kalózok) ér. Bár a nap végére nagyon elfáradtunk, másnap újult erővel vetettük magunkat az ártérbe. Szemét pedig volt bőven. De csapatunk nemcsak a szedésben, hanem a PET Kupa műveltségi vetélkedőjén, a Tó-totón is jeleskedett. A maximális 20 pontból mi 19 pontot értünk el, ezzel a legjobb kitöltő címét nyertük el – és a vele járó 100 Petákot!

Három vízen töltött nap után került sor az eredményhirdetésre, ahol összesítettben a 4. helyet szereztük meg, 8975 Petákkal. Nagy volt az örömünk és még nagyobb a meglepetésünk, amikor újra minket szólítottak, ugyanis mi érdemeltük ki az egy főre jutó legtöbbet gyűjtő csapat díját, azaz a Tisza-tó Hőse díjat!

Ismét hatalmas élmény volt részt venni a PET Kupa „flúgos futamán”, és érezni milyen ereje van 200 embernek, aki a jó ügyért – a környezet megóvásáért – nem fél összekoszolni magát.

Kármentesítéssel is foglalkozó cégként jól tudjuk, milyen értéket jelent a tiszta víz és talaj.

A talajvizsgálat segíthet a szennyeződések kiszűrésében és akár a termőképesség megítélésében is. Környezetvédelmi szakértői tevékenységünk mellett minőségi mezőgazdasági (és talajvédelmi) szakértői szolgáltatásokat is nyújtunk.

Mérnök Kollégáink segítenek az átgondolt és megalapozott döntésekben.

Szerző: Doró Viktória