A textil- és ruhaipar – az energetika után – a világ második legkörnyezetterhelőbb iparága. A gyártás jelentős CO₂-kibocsátással (a textilipar a világ CO₂ kibocsátásának 10 százalékáért felelős), víz- talaj- és levegőszennyezéssel jár, jellemzően rövid használat után pedig gyorsan hulladékká válik – lerakóra vagy égetőműbe kerül. Nem véletlen, hogy az idei Európai Hulladékcsökkentési Hét központi témája is a textil volt.

A 2009-ben indított kezdeményezésben részt vevő országokban minden év novemberében egy teljes héten keresztül lelkes önkéntesek saját ötleteikkel hívják fel a figyelmet a tudatos hulladékgazdálkodásra, a hulladék keletkezésének megelőzésére, a termékek újrahasználatára, valamint az anyagok újrahasznosításának fontosságára. 2022-ben olyan akciókkal tették ezt, amelyek középpontjában a ruhaipar ökológiai lábnyomának csökkentése, a textilek, ruhák újrahasznosítása, élettartamának növelése áll.

Az ok, amiért a textil-és ruhaiparral járó környezetterhelés került a fókuszba, egyszerű: a fast fashion márkák térhódításával a fogyasztás jelentősen megnőtt az utóbbi időben, a divattrendek a korábbi tavaszi-őszi kollekcióhoz képest hathetente váltják egymást. „Készletkisöprés” olvashatjuk gyakorta a kirakatokban. A fast fashion gyártók működésének alapja, hogy gyorsan és olcsón állítanak elő minél több ruhát. Ez – a megkérdőjelezhető munkakörülmények mellett – hatalmas környezeti károkat is okoz.

Egyetlen póló előállításához és befestéséhez – a több mint tizenötezerféle vegyszeren kívül –mintegy 3000 liter tiszta víz szükséges, az egész textilipar pedig évente körülbelül 93 milliárd köbméter vizet használ fel a ruhagyártáshoz. Ennyi vízből a bolygó teljes lakosságának több heti folyadékellátását fedezni lehetne.

A vízfelhasználás mellett súlyos probléma a vízszennyezés is, melynek szomorú példája az indonéziai Citarum folyó, a világ egyik legszennyezettebb folyója. A Citarum partján több textilgyár is épült, legtöbbjük pedig egyszerűen a folyóba engedi a gyártás során keletkezett szennyvizet. A műszálas ruhák az otthonainkban is szennyeznek, hiszen minden egyes mosás során apró műanyagszálak válnak le róluk és kerülnek a csatornahálózatba.

Persze, a fenntarthatóságot, mint célt a világ nagy fast fashion vállalatai is előszeretettel tűzik a zászlajukra, és apró lépéseket valóban tesznek is a környezetterhelésük mérséklése érdekében. Van, ahol kevesebb csomagolóanyagot használnak, akad, ahol ruhagyűjtő pontot üzemeltetnek vagy épp saját öko kollekciót dobnak piacra. Az irány jó és üdvözlendő, azonban a termelés volumenét még mindig a silány minőségű és olcsó, műszálas darabok adják.

Textil- és ruhaipari hulladék kezelése

A textil- és ruhaipari termékeknél megkülönböztetünk gyártás során keletkező hulladékokat és lakossági felhasználást követően hulladékká váló termékeket.
A gyártási textilhulladékok lehetnek vágási hulladékok, hibás termékek, textilszálak stb. Csak az EU textilipara évi 16 millió tonna hulladékot termel. Ezek kezelése és hasznosítása eltér a lakossági hulladékoktól. Miután általában egynemű, tiszta anyagokról van szó (bútorkárpit anyagok, géprongyok stb.), a gyártás során külön gyűjtve a hasznosíthatóságuk is könnyebben megoldható. A lakossági textilek (lakástextil, ruhanemű stb.) kezelése, újrahasználata, hasznosítása nehezebben megvalósítható inhomogenitásuk vagy eltérő keletkezési helyük miatt.

A megnövekedett fogyasztás és a csökkenő használati idő következménye, hogy jelentősen megnőtt a használt ruhák aránya a hulladékokban. Ezt a tendenciát korán felismerték Nyugat-Európában és a fejlett országokban, így ezeken a helyeken már régóta gyűjtik a használt ruhákat. Eleinte jellemzően karitatív szervezetek végezték ezt a feladatot, viszont ma már vállalkozások is végeznek gyűjtési tevékenységet. A legnagyobb használt ruha exportőr országok a jóléti államok, az USA, Kanada, Németország, Svájc, az Egyesült Királyság és Hollandia. A gyűjtés jellemzően közterületi konténerben történik. Évente átlagosan 8-10 kg/fő/év használt ruha gyűlik össze ezekben az országokban. Az összegyűjtött ruhaneműt aztán vegyesen bálázzák és elsősorban Kelet-, Közép-Európába értékesítik válogatás céljára. A válogató-feldolgozó üzemek a használt ruhákat minőség, igény, évszak, nemek stb. szerint szétválogatják. Eltávolítják belőlük a hordásra alkalmatlan hulladékot. A szétválogatott ruhákat a piac igényeinek megfelelően bálázzák és a világ különböző pontjain értékesítik.

A ruhának már nem megfelelő hulladék további feldolgozásra kerül, tépési technológiával elemi szálakat állítanak elő belőlük, vagy géprongyként hasznosulnak. Az anyagában nem hasznosítható hulladékot energetikailag hasznosítják.

Az EU rövid távú célja, hogy 2025. január 1-től elinduljon a textilhulladék elkülönített gyűjtése.

2030-ra pedig szeretnék elérni, hogy az uniós piacon forgalomba hozott textiltermékek hosszú élettartamúvá váljanak, és a lehető legnagyobb mértékben újrafeldolgozott szálakból készüljenek.

A divat mindig ismétli önmagát

Egyéni szinten is sokat tehetünk a textil- és ruhaipar környezetkárosításának csökkentéséért. Fogyasztóként a legjobb módszer, ha tudatosabban vásárolunk. Gondoljuk át, hogy valóban hordani fogjuk-e azt az adott darabot, vagy csak az aktuális – gyorsan változó – divatot követjük? Ha tehetjük, vásároljunk fenntartható forrásból származó vagy természetes alapanyagokból készült ruhákat, kerüljük a műszálas termékeket és figyeljük a címkéket, jelöléseket!

Ruhatárunk alapját olyan darabok képezzék, amelyeknek a színe mindennel jól párosítható, egyszerű, klasszikus fazonokból áll. Törekedjünk a már meglévő ruháink minél teljesebb kihasználására. Ne feledjük, a divat mindig ismétli önmagát! Érdemes egy-egy különlegesebb darabot félretenni, mert szinte biztos, hogy néhány év múlva újra divatosnak fog számítani!

Érdemes szétnézni a használt ruha boltokban is, mert igazi kincsekre találhat az ember. Azt is fontos tudni, hogy ami itt nem talál gazdára, az utazik tovább más országok, kontinensek lakóihoz. És ez a jobbik eset. Azok a textilek, amelyek a szekrényből egyenesen a kukába kerülnek, hulladéklerakón végzik, vagy égetéssel semmisítik meg őket. Utóbbi, ha Európában történik, ellenőrzött körülmények között zajlik, a légszennyezés esélyének minimalizálásával. Ha nem Európában történik, akkor viszont fennáll a reális veszélye, hogy a hatalmas mennyiségű textilhulladék elégetésével még a levegőminőség állapotának romlásához is hozzájárulunk.

Ezért, ha nincs már szükségünk egy adott ruhadarabunkra, vagy textilre (törölközőre, lepedőre), hasznosítsuk újra otthon; még kiváló portörlő, lábtörlő lehet belőle!

Amennyiben a ruhadarab még jó állapotban van, el is ajándékozhatjuk, számos adománybolt várja a felajánlásokat országszerte, de már nem használt darabjainkat elcserélhetjük a barátainkkal, a néhány hónap alatt kinőtt gyerekruháknak pedig mindig akad új gazdája a rokonságban is.

A felsorolt módszerekkel körforgásban tarthatjuk a textileket, amelyek így tovább szolgálhatnak minket – vagy másokat!

Doró Viktória írása