Ezt a jelmondatot kapta az idei nemzetközi biodiverzitás napja, melyet 2001 óta ünneplünk május 22-én. Ritkán lehet röviden, hatásosan és találóan megfogalmazni a lényeget, azonban ezúttal sikerült: nincs megoldás, csak ha mi, emberek is teszünk érte. Ahogy a kialakult helyzetért – a fajok csökkenéséért – főként az emberi tevékenységekkel járó negatív hatások okolhatók, úgy a javulásért is nekünk kell dolgoznunk.

Nézzük, mit is értünk biodiverzitás, avagy biológiai sokféleség alatt!A biológiai sokféleség alatt a földi élet változatosságát értjük, beleértve annak minden formáját. E fogalom alá tartozik a fajok száma, azok genetikai variációi, valamint ezeknek az életformáknak komplex ökoszisztémákon belül egymásra gyakorolt hatása.

Egy 2019-es ENSZ-jelentés arra figyelmeztet, hogy az összesen nyolcmillió földi fajból egymilliót a kihalás – sokukat a néhány évtizeden belüli kihalás – veszélye fenyeget. Míg egyes kutatók úgy vélik, hogy a Föld történetének hatodik tömeges kipusztulási eseményének a kellős közepén vagyunk. Csak hogy érezzük ennek a súlyát: a korábban ismert tömeges kipusztulási események az összes faj mintegy 60–95%-át semmisítették meg. Ezután több millió évre volt szükségük az ökoszisztémáknak a regenerálódáshoz. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) ún. vörös listáján a vizsgált fajok 28%-át fenyegeti a kihalás veszélye. Ez több mint 40 ezer faj! Csak 2020-ban 31 fajtól kellett örökre elbúcsúznunk, ezek azok, amelyeknek utolsó példányai is eltűntek a Föld színéről.Köztük volt egy nemrég felfedezett cápafaj, a Carcharhinus obsolerus (elveszett cápa) is amely olyan tömeges kihalással járó eseményeket is túlélt, mint például a dinoszauruszok kipusztulásáért felelőssé tett aszteroidabecsapódás. Az embert azonban nem sikerült túlélnie.
Felkerült a vörös listára az Amazonas folyóban élő parti delfin (Sotalia fluviatilis) is, ezzel a világ összes édesvízi delfinfaja a veszélyeztetett kategóriában található.

És hogy mit is okoz az ökoszisztémában az, ha egy-egy állat- vagy növényfaj kihal?

Az egészséges ökoszisztémák számos alapvető fontosságú dolgot biztosítanak számunkra. Például a növények átalakítják a napenergiát, így azt más életformák számára is elérhetővé teszik. A baktériumok és más élő szervezetek a szerves anyagokat tápanyagokra bontják, ezzel biztosítják a növények növekedéséhez szükséges egészséges talajt. A beporzók elengedhetetlen szerepet játszanak a növények szaporodásában, biztosítva ezzel az élelmiszereink előállítását. A növények és az óceánok pedig jelentős szénelnyelők. Ezzel csökkentik a globális felmelegedés sebességét.
Tehát a biológiai sokféleségnek köszönhetjük a tiszta levegőt, az édesvizet, a jó minőségű talajt és a termények beporzását. Segít az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és az ahhoz való alkalmazkodásban, valamint a természeti veszélyek hatásainak csökkentésében.Mivel az élő szervezetek a dinamikus ökoszisztémák révén kölcsönhatásban állnak egymással, egy faj eltűnése a táplálékláncra gyakorolja a legsúlyosabb hatást. Nem tudni pontosan, hogy a tömeges kihalások milyen következményekkel járnának az emberre nézve, de jobb (lenne) nem kísérletezni vele!

És hogy mivel járultunk hozzá hosszú évszázadok óta, a „fejlődés” zászlaja alatt a biodiverzitás csökkenéséhez?A teljesség igénye nélkül az erdőirtással, az intenzív monokultúrákkal, az urbanizációval, ami feldarabolta az állatok élőhelyeit, a közvetlen hasznosítással, úgy mint (túl)vadászat, (túl)halászat, a különböző szennyezésekkel (olajkatasztrófák, ipari és mezőgazdasági kibocsátások, vegyszerhasználat, illegális hulladékelhelyezés stb.) és a betelepített idegenhonos inváziós fajokkal, amelyek gyors és agresszív terjedésükkel kiszorították az adott tájegység őshonos fajait.

Amikor ezt a cikket írom, május 24-ét mutat a naptár. Ezen a napon egy újabb fontos, ám kevéssé ismert jeles napot ünneplünk: az Európai Nemzeti Parkok napját. A természetvédelem mentsvárai ők, ahol a dolgozókat a természet szeretete, megóvása iránti felelősségérzet hajtja. Ők a fő letéteményesei annak, hogy a biológiai sokféleséget megóvjuk, hogy a növény- és állatfajok hosszú távon az ökoszisztéma részei maradjanak.A megoldás – az iránymutatás – az ő kezükben van, hiszen tudásuk, elhivatottságuk példaértékű. Ha a természetvédelem szakemberei és a döntéshozók összefognának, akár a megoldás is elérhető közelségbe kerülne. Kérdés, hogy mindez időben megtörténik-e...

Doró Viktória írása