Nemrégiben azt kérdezték tőlem, mit jelent számomra a víz? A válasz, bár egyrészt egyszerű, hiszen magát az életet, másrészt bonyolult, mert olyan sok érzést és emléket indított el bennem a kérdés, hogy órákon át tudtam volna mesélni a balatoni nyarakról, a nyári kenuzásokról, gyerekkorom Duna parti játszótéri kalandjairól.

Megszámlálhatatlan módon kötődünk a vízhez, aminek a világnapját ezen a héten, március 22-én ünnepeljük.

Ezért arra kérlek, hogy egy percre te is gondolkodj el rajta: mit jelent számodra a víz?

A földi élet alapja a víz, amelynek napját 1992 óta március 22-én ünnepeljük. Ilyenkor világszerte a rendelkezésünkre álló csekély édesvíz-készletek megóvására, a vízminőség védelmére – vagy épp javítására – szólítanak fel a civil és kormányzati szervek. A helyzet ugyanis egyre aggasztóbb. A klímaváltozás hatására egyre csökken a felhasználható édesvíz-készlet mennyisége, és ha ez önmagában nem lenne elég baj, a megmaradó víz minősége is romlik.

A vizekbe kerülő különböző szennyezőanyagok – legyen az mikroműanyag vagy vegyi anyagok – óriási, akár visszafordíthatatlan károkat okozhatnak a vízi ökosztisztémákban. Emlékezzünk a 2000-ben történt tiszai ciánszennyezésre, amikor megtapasztalhattuk, hogy milyen súlyos károkat okozhat az emberi nemtörődömség a természetben és minden élő szervezetben. Ez az eset felhívta a figyelmet a kiszolgáltatottságunkra is: Magyarország, bár vizekben (különösen termálvizekben) gazdag ország, folyói nem hazánk területén erednek, hanem csupán átszelik az országot. A Szamos Romániából, a Tisza Románia érintésével Ukrajnából, a Bodrog Szlovákiából érkezik hozzánk. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy a felvízi országok miként bánnak a folyóikkal, milyen állapotú víztömeg érkezik hozzánk! Nemrégiben ijesztő sajtóhírek érkeztek arról, hogy egy már használaton kívüli vasércbánya altárójából szennyezett víz folyt a Sajóba. Szerencsére vas-oxid tartalmú anyagról volt szó, és nem lúgos vörösiszap került a vízbe. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság laboreredményei alapján a magyar szakaszon a toxikus fémek mennyisége határérték alatti a folyó vizében. De komoly felháborodást keltett 2020-ban a ráckevei Duna-ág olajszennyezése is, amit az éjszaka leple alatt öntött valaki a csapadékvíz elvezető csatornán keresztül a vízbe. Nem egy flakont, hanem 6 köbméternyi fáradt olajat, ami közel kétezer négyzetméteres területen pusztította el a védett úszólápot és a parti növényzetet!

Nem kell ahhoz természetvédőnek lenni, hogy az emberi felelőtlenség ilyen fokú megnyilvánulásaitól dühösek legyünk. Hiszen a folyóktól és minden természetes víztől csak kapunk: vizet, amit megihatunk, amiben fürödhetünk, amiben moshatunk, amivel a szántóföldeket vagy a kiskerti növényeinket locsolhatjuk, amiben számos élőlény otthonra lelhet, köztük a halak, amiket jóízűen elfogyaszthatunk (és nemcsak mi, hanem más élőlények is, hiszen az élelmiszer-piramisban mindennek megvan a helye).

Hihetetlen szerencsések vagyunk, hogy mindezt megtehetjük, mert a Föld vízhiányos régióiban a víz minden cseppje kincs – mi pedig ivóvízzel öblítjük a WC-inket is! Súlyos probléma, hogy a globális vízkészlet egyenlőtlenül oszlik szét a Földön. Vannak erősen vízhiányos régiók (pl. a szub-szaharai régió) és vannak szerencsés, vízben gazdag országok is (pl. Kanada). Nem véletlenül merül fel egyre gyakrabban a kérdés, hogy vajon a jövő fegyveres konfliktusainak lehet-e a célja az ivóvíz birtoklása és bizony, a kutatók reális esélyt látnak erre. Sőt, emlékeztetnek, hogy vízért folyó háborúk a történelem során már előfordultak.

Egyelőre még nehéz elhinni, hogy a sci-fi filmek kopár, sivatagos tája lehet a jövőnk, ha nem vigyázunk jobban a természeti kincseinkre. De abban minden bizonnyal egyetértünk, hogy egyikünk se szeretne a Mad Max világában élni!

A Víz Világnapja cselekvésre hív: minden ember tehet azért, hogy a rendelkezésünkre álló víz mennyisége és minősége megmaradjon, javuljon. Az otthonainkban számos víztakarékos megoldást vezethetünk be, a perlátorral felszerelt csapoktól kezdve a víztakarékos tusolóig és WC tartályig, ma már a szürkevízzel való WC öblítés is megvalósítható. Gyűjtsük az esővizet és locsoljuk azzal a növényeinket, se mosogatógépet, se mosógépet ne kapcsoljunk be, amíg nincs tele, és ügyeljünk rá, hogy semmilyen vegyszer ne kerüljön a lefolyóba! Használjunk  hagyományos, természetes tisztítószereket, ecetet, citromot a takarításhoz!

Aki pedig mindezt kevésnek érzi, az csatlakozzon olyan természetvédő civil szervezetekhez, akik aktívan tesznek a természetes vizek állapotának megőrzéséért!

Ilyen például a WWF Magyarország Élő folyók programja, vagy a PET Kupa folyómentő tevékenysége.

Feladat van bőven, és a folyók garantáltan meghálálják a törődést.

Doró Viktória írása