Az iráni fürdővárostól a Tatai Vadlúd Sokadalomig.

Rámsar 1971. február 2.

„Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különös tekintettel a vízimadarak élőhelyeire"

52 éve egy kis iráni fürdővárosban a Kaszpi-tenger partján, 18 ország aláírta az egyik legrégebbi és legdinamikusabban fejlődő természetvédelmi egyezményt. 1975. december 21-ei hatályba lépésekor az első csatlakozó országok Ausztrália, Dél-afrikai Köztársaság, Finnország, Görögország, Irán, Norvégia, Svédország voltak.

A nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékében (a rámszari listán) ma már 171 ország több mint 1900 régiója szerepel, együttes területük hazánk területének több mint húszszorosa, kb. 1 900 000 km². A legtöbb helyszínnel az Egyesült Királyság rendelkezik (168 db), a legnagyobb összterület címet pedig Kanada tudhatja magáénak (130 000 km²).

Az egyezmény születésekor a rohamosan csökkenő vízimadár-állományoknak kívántak a csatlakozó országok védelmet biztosítani. Mára azonban tudjuk, hogy önmagában az élőhelyek védelme nem elegendő, magát az ökológiai rendszert kell megőrizni, amely képes az ott előforduló fajok eltartására.

“Wetland“-nek, azaz vizes élőhelynek nevezzük azokat a területeket, ahol a természeti környezet és az ahhoz tartozó növény- és állatvilág számára a víz az elsődleges meghatározó tényező. A szárazulatok 1/15-részét teszik ki és a Föld legértékesebb ökoszisztémái közé tartoznak. Az egyezmény magába foglalja tengeri, deltákhoz kapcsolódó, tavi és folyó menti, valamint a mocsári, de még az ember által létrehozott vizes élőhelyeket is.

Magyarország 1979-ben csatlakozott az egyezményhez, és mára az ország 29 pontján több mint 260 ezer hektárnyi terület tartozik a keretein belül védett, vizes élőhelyekhez.

A hatálya alá tartozó területeknek legalább egy „kritériumnak” meg kell felelnie.

Ilyenek például:

• az adott terület veszélyeztetett vagy kritikusan veszélyeztetett fajokat tart fenn;
• állat vagy növényfajok életciklusának kritikus időszakában tart fenn élőhelyet;
• rendszeresen 20 000 vagy annál több vízimadarat tart el;
• rendszeresen egy vízimadár faj vagy alfaj populációjának legalább 1%-át tartja el;
• őshonos halak alfaj állományának jelentős részét tartja fenn így általuk a vizes élőhely hozzájárul a Föld biológiai sokféleségéhez;
• halfajok számára fontos táplálékforrást, szaporodási-, halivadék nevelő területet vagy vándorlási útvonalat foglal magába.

Hazánkban a Rámsari területek jelentős része egynél több feltételt is teljesít.

Másik alapkötelezettsége a tagországoknak, hogy vizes élőhelyeik védelmét beillesztik földhasználati- és regionális tervezési folyamataikba. Itthon a Ramsari Bizottság feladata, hogy az egyezményben megfogalmazott elvek alapján, az agrárminiszter állandó tanácsadó testületeként javaslatokat fogalmazzon meg a vizes élőhelyek védelmével, kezelésével, hasznosításával kapcsolatban.

A jelenlegi tagországok közül csupán 18 település nyerte el a Rámsari város címet. Nekünk 2018-tól van egy ilyen, Tata. Területéhez ma már hozzátartozik a Réti-tavak, a Fényes-források és Ferencmajori-halastavak térsége is, összesen 1897 hektáron. Rajta kívül 6 kínai, 4 francia, 4 dél-koreai, valamint 1-1 madagaszkári, Sri Lanka-i és tunéziai város kapta meg a megtisztelő „Wetland City” címet.

Európában egyedülálló módon a városba ékelődve nyújt pihenő-és éjszakázó helyet több tízezer eurázsiai tundrák vidékéről érkező vadlúdnak és sok más vízimadárnak az őszi-téli vonulásuk idején. Minden év novemberében visszatérnek, hogy a telet nálunk töltsék, és február végén, március elején visszainduljanak északi költőhelyeik felé. A városban élők, valamint civil és természetvédelmi szervezetek több évtizede féltő gonddal őrzik a madarak nyugalmát. A Tatai Vadlúd Sokadalom a legnagyobb, természetvédelmet népszerűsítő rendezvény hazánkban, melyet minden év novemberének utolsó szombatján tartanak.

Az édesvízi élőhelyek a Föld leginkább veszélyeztetett ökoszisztémái közé tartoznak.  A veszélyeztető tényezők jelentős része antropogén. A szándékos élőhelypusztítás, az idegenhonos és inváziós fajok terjedése, a klímaváltozás, a tápanyagterhelés és a mikroszennyezők együttesen komoly kockázatot jelentenek az ott élő fajok számára.

A természetvédelmi kezelésük része az állapotfelmérés és monitoringozás, amely nemcsak a populációk egyedszámának nyomon követését, hanem az élőhely állapotának hosszú távú fenntartását és természetes regenerálódás feltételeit megteremtő kezelését is jelenti.

Az ökoturizmus egyik népszerű célpontjává váltak a vizes élőhelyek. A látogatásukhoz kapcsolódó létesítmények, szálláshelyek kialakításánál fontos tisztába lenni a várható környezeti terhelés formáival. Ezeknél a beruházásoknál is javasolt az előzetes környezeti állapotfelmérés, valamint az engedélyek kiadását követően a környezeti tényezők folyamatos monitoringozása, amelyben cégünk szakemberei készséggel állnak rendelkezésükre.

Szerző: Gutti Gabriella