Az új év számtalan új lehetőséget tartogat. Például arra, hogy a környezettudatosság terén bővítsük tudásunkat, az elméletet gyakorlatra váltsuk. Sokan újévi fogadalom formájában határozzák el, hogy ezután minden másképp lesz: csökkentik a hulladéktermelésüket, a húsfogyasztásukat, vagy épp gyakrabban fognak kerékpározni. Valljuk be, a lelkesedés a legtöbb esetben még februárig sem tart ki. Pedig vannak olyan vállalások, amelyeket érdemes testi és lelki egészségünk érdekében beépítenünk a mindennapjainkba.

Ezek közé tartozik a természetjárás, amit az ember a saját idejéhez, fizikai erejéhez, hangulatához tud igazítani. Ráadásul nem igényel komolyabb felszerelést, anyagi ráfordítást sem, télen-nyáron űzhető tevékenység, az egyetlen hátráltató tényező csupán az időjárás lehet. A COVID-járvánnyal együtt járó bezártság korosztálytól függetlenül mentális egészségünket is megtépázta. Így az elmúlt években azok is kimerészkedtek a szabadba – némi felfrissülést remélve –, akik korábban a négy fal között érezték jól magukat.

A kezdő túrázók általában csak a környékükön tesznek rövidebb-hosszabb sétákat, a tapasztaltabbak már akár egy-egy hétvégét is rászánnak egy tájegység megismerésére. Az igazán bátrak pedig meg sem állnak a Kékig! Az Országos Kéktúra (OKT) teljesítése vitathatatlanul rendkívüli fizikai teljesítmény, ugyanakkor egy olyan szellemiség továbbvitele is, amit a kultikus Másfélmillió lépés Magyarországon című filmsorozat őrzött meg az utókornak. Az ismeretterjesztő filmsorozat 1979-ben a túrázás népszerűsítésére született, egy kivételes alkotógárda – élén Rockenbauer Pállal – kísérlete volt, aminek máig töretlen sikerét sokan próbálták megfejteni. Több volt, mint az OKT bemutatása, több, mint az útvonal mentén lakók életének, a vidéki élet szépségeinek, ma már elfeledett szakmáknak a megismertetése a nézőkkel. A sorozat által egy olyan utazás szemtanúi lehetünk, aminek úgy érezzük, a részesei vagyunk – otthon, a karosszékben ülve is. Mert ezeket a tájakat, az utat a talpunk alatt, a nap perzselését vagy az esőcseppeket, a megszólalók ízes beszédét mi is „érezzük”. Időtlenül szól a természetkedvelő emberek lelkéhez, és hív csatlakozásra. Rámutat arra, amit a lelkünk mélyén mindannyian tudunk: az élmények nem a négy fal között várnak ránk, hanem útközben.
A járványhelyzet miatt a kalandot sokan nem külföldön, hanem a Kék túrán kezdték el keresni.
És ez nem puszta feltételezés: a Magyar Természetjáró Szövetség nemrégiben nyilvánosságra hozott adatai is ezt támasztják alá!

2021-ben éves összehasonlításban negyedével nőtt a túrázók száma. Az Országos Kékkör 3 részből áll: az 1170 km hosszú OKT-ből (ezt mutatják be a Másfélmillió lépésben Rockenbauerék), az 540 kilométer hosszú Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúrából és a 870 km hosszú Alföldi Kéktúrából.  A legtöbben, a túrázók háromnegyede az OKT teljesítését tűzte ki célul. A Magyar Természetjárók Szövetsége által forgalmazott pecsételő füzetek fogyása legalábbis erre enged következtetni. Természetesen elkezdeni valamit könnyű, befejezni – főleg egy ilyen erőt, kitartást igénylő kihívást – annál nehezebb. Azonban tavaly a teljesítők is többen voltak, mint egy évvel korábban. Igaz, volt, aki 43 év alatt járta végig az utat, míg a leggyorsabb teljesítő 31 nap alatt, de például Rockenbaueréknak 2,5 hónapra volt szükségük az 1170 km-es táv végig gyaloglására. A leadott pecsételőfüzetek alapján 2021-ben a három kéktúrán összesen 992-en gyalogoltak végig. Óriási teljesítmény mind fizikailag, mind mentálisan.

Büszke vagyok rá, hogy én is az elkezdők közé tartozom. Hosszas tervezgetés után végre rászántam magam és belevágtam: Írott-kőtől Keszthelyig jutottam és 2021 legszebb élményeit köszönhetem a Kéknek, amit jó szívvel ajánlok mindenkinek, aki szeretné aktívabban tölteni az évét!

A Zábrák Kft. csapata is törekszik arra, hogy a munkahelyen túl is tartalmasan töltsék együtt az időt. Karácsony előtt egy közös barlangászáson vettek részt, ahol új oldalukról ismerhették meg egymást a kollégák. Most pedig gőzerővel készülnek arra, hogy nyáron, a PET Kupán vegyék fel a harcot a tiszai hulladékszennyezéssel.

Doró Viktória írása