Sokak számára a környezetvédelem egyet jelent a szelektív hulladékgyűjtéssel. Pedig rövid beszélgetést követően a legtöbb emberről kiderül, hogy jóval több hulladékcsökkentési praktikát ismer, vagy ismert gyerekként. Hiszen mindazok számára, akik vidéken, kertes házban nőttek fel, vagy nyaranta sok időt töltöttek a nagyszülőknél, egyáltalán nem ismeretlen a komposztálás fogalma.

Azonban a városi lét – látszólag – nem kedvez a hulladékkezelés ezen környezetbarát formájának. Pedig gondoljunk csak bele: ahelyett, hogy konyhai szerves hulladékainkat a szemetesbe dobnánk, akár komposztálhatnánk is! Nem elenyésző mennyiségről van szó: a kukánk tartalmának körülbelül az 1/3-áról, amit ahelyett, hogy körforgásban tartanánk, mi zsákokba csomagolva, szolgáltatási díj fejében elszállíttatunk a hulladéklerakókra, ezzel is terhelve a környezet. Ennél nagyobb pazarlást elképzelni sem tudok!

Az emberiség már az ősidőkben felismerte, hogy a túléléséhez alkalmazkodnia kell a földi körülményekhez. Az alkalmazkodáshoz pedig elengedhetetlen a megfigyelés: számba venni mi az, ami jól működik, ami hasznos, ami az ember épülését, fejlődését szolgálja, és mi az, ami káros, sőt, akár veszélyes. A természet folyamatai mindig is a megfigyelés tárgyául szolgáltak, mivel ennél tökéletesebb – évmilliók óta működő – rendszert nem ismerünk. Egy olyan csodálatos körforgásnak lehetünk szemtanúi, amiben nincs felesleg, nem termelődik „hulladék”, hiszen az egyik élő lény végterméke, egy másiknak élelme, vagy alapanyaga lesz.

A XXI. század embere ezt a körforgást a legegyszerűbben a komposztáláson keresztül tudja megérteni.

A hulladékká váló konyhai és kerti szerves anyagok, úgy mint a gyümölcsök és zöldségek maradékai, kávézacc, teafilter, teafű, fűszernövények, tojáshéj, vagy épp a növények levágott ágai, gallyai, a fakéreg, az elhervadt virágok, a frissen lenyírt fű, falevelek, használt virágföld mind-mind kiváló alapanyagai lehetnek a komposztunknak.

Sőt, egyéb hulladékokat is lehet hasznosítani kis mennyiségben, aprítva, például kezeletlen fát, papírt, hajat, körmöt, fahamut.

Ezekből – megfelelő arányban adagolva a „zöld” és „barna” részeket, rendszeresen átforgatva és a nyári hőségben időnként meglocsolva – 9-10 hónap leforgása alatt tápanyagban gazdag humusz keletkezik, aminek erdei föld illata van (hiszen az erdőben is végbemegy ugyanez a folyamat – csak konyhai hulladék nélkül). Ezt a veteményesünkbe, vagy akár a szobanövények cserepébe forgatva a tápanyag utánpótlást biztosítjuk számukra. Azaz nincs szükség műtrágya vagy más vegyi anyag felhasználására. További környezetvédelmi haszna, hogy csökken az elszállításra és lerakásra kerülő hulladék, ezáltal kevesebb lesz a levegőbe kerülő üvegházhatású gázok mennyisége. Ha a kerti hulladékot elégetjük, azzal szén kerül a levegőbe, míg a komposztálással a szén a talajba jut, ezáltal a talaj széntározóként is működik. Ráadásul igen jelentős az itt tárolt szén-dioxid, a világ által kibocsátott mennyiség 10%-át a talaj őrzi.  Az égetés elkerülésével csökkenthető a légszennyezők által okozott betegségek kialakulásának kockázata is.

A komposztálás és a humusz visszaforgatása segít megóvni a termőtalajt az eróziótól. Nő a talaj vízbefogadó és víztározó képessége, emiatt ellenállóbb lesz az éghajlatváltozással szemben.

A felsorolt környezeti hasznok mellett edukációs, szemléletformáló szerepe is jelentős.

A komposztálás folyamatát a gyerekek is nyomon követhetik , akár otthon, akár az óvodában, iskolában az élelmiszerhulladék külön gyűjtésétől kezdve, a komposztáló „etetésén” át egészen a közös ültetésig, miközben megértik, hogy a hulladék nem szemét, hanem értékes nyersanyag, amit igaz, más formában, de újra felhasználhatunk.

Számtalan előnye mellett jöjjenek a negatívumok. Az első, amivel takarózni lehet, hogy „nincs kertem”. Ma már számos beltéri komposztálási lehetőség adott (gilisztákkal, giliszták nélkül, erkélyen vagy a konyhapulton). A lustaság sem lehet érv, mert ennél kevesebb odafigyelést igénylő, mégis praktikus, környezetbarát megoldást nem ismerek: a zöldség- és gyümölcsmaradékot a kuka helyett csak egy külön dobozba kell tenni és ha megtelt, kivinni a kertbe (vagy egyből mehet a komposztálóba, ha beltérit használunk). Ezen felül még a szaghatás okozhat kellemetlenséget, azonban ez is könnyedén kiküszöbölhető, ha ügyelünk a zöld és barna anyagok arányára (más néven a szén-nitrogén arányra) és nem dobunk olyasmit a komposztálóba, ami nem oda való (pl. főtt étel maradékát). Végül az utolsó ellenérv, a rágcsálók megjelenése. Ez valóban megeshet, de ilyenkor is többnyire a problémát a főtt ételek, vagy hús kidobása jelenti. Ha nem teszünk ilyet, jó eséllyel semmilyen állattal nem fogunk találkozni (beltéren meg pláne nem).

Amikor a komposztálás hasznosságáról próbálom meggyőzni az embereket, mindig megjelenik a szemem előtt egy mérleg, az egyik serpenyőjében a komposztálás előnyeivel, a másikban a hátrányaival.... ugye, a kedves Olvasó is látja, amit én?

Mit veszíthet, ha belevág? A szerves hulladéka egyharmadát!

Doró Viktória írása